Iszapkotrás
A munka a projekt egyik alappillére. A 30 év alatt a kőgát megépítése következtében lelassuló víz a mellékágban rakta le hordalékát, folyamatosan feltöltve azt. Az iszap kikotrása (és a gát megnyitása) után újra folyhat a mellékág. Ehhez komoly tervezési és engedélyezési folyamatot kellett lefuttatni, de ezen a lépésen túl vagyunk, sőt, hamarosan lezárul a kivitelezés.
A munka a projekt egyik alappillére. A 30 év alatt a kőgát megépítése következtében lelassuló víz a mellékágban rakta le hordalékát, folyamatosan feltöltve azt. Az iszap kikotrása (és a gát megnyitása) után újra folyhat a mellékág. Ehhez komoly tervezési és engedélyezési folyamatot kellett lefuttatni, de ezen a lépésen túl vagyunk, hamarosan kezdődik a kivitelezés.
A keresztgát megépítésétől kezdve a mellékágba belépő víz lelassul, és hordalékát lerakja. A kőgáton átcsapó árvízkor különösen nagy mennyiséget szállít ide, ahol a gát, mint csapda, becsapdázza. Három évtizede gyűlik a homok és iszap a mellékágban, mára szinte teljesen feltöltve azt. Az állóvízi körülmények tovább gyorsítják a mellékág feltöltődését, így előbb-utóbb a sziget egybeolvad a parttal, megszűnik sziget lenni.
A sziget és a mellékág megőrzése, azaz a mellékág hosszirányú átjárhatósága az iszap kikotrásával válik lehetségessé. Mivel óriási mennyiségű iszap rakódott le, a teljes mennyiség kikotrása nem lehetséges. A tervezéskor hidraulikai számítások alapján került meghatározásra az a majdani mederszelvény, ami már elég széles és mély ahhoz, hogy egész évben biztonsággal folyhasson benne a víz.
Kisvíz idején (nyáron, alacsony vízállásnál) mintegy 20 méteres szélességű, magasabb vízállásnál 50-60 méteres szélességű lesz az „új” mellékág. A víz sebességét a mederfenék mélysége, vonalvezetése határozza meg. igyekeztünk olyan formát kialakítani, amely a lehető legnagyobb mértékben önfenntartó.
Egy folyó életében természetes folyamat egy mellékág feltöltődése. Ahogy a sziget (és vele a mellékág) elkezd kialakulni, úgy a további fejlődési szakaszokban feltöltődik a mellékág, majd holtággá válik.
A mai folyamszabályozási helyzetben a Dunán jellemző folyamatok a főág mélyülése (mederbevágódás) és a mellékága feltöltődése – ezzel egyre inkább válik el a főág és a mellékágak szintje, egyre gyorsítva e két folyamatot. Mivel új szigetek és mellékágak nem keletkeznek, a meglévő szigetek és mellékágaik megőrzése kiemelten fontos természetvédelmi feladat.
A tervezés, vízjogi létesítési engedély megszerzése, majd kiviteli tervek készítése
A tervezés első lépése a meder jelenlegi állapotának teljeskörű felmérése volt. Ez ultrahangos mélységmérő berendezéssel s műholdas helymeghatározással zajlott. A célállapot legfőbb szempontja volt, hogy a mellékágban egész évben, kisvíz idején is biztonsággal folyjon a víz, valamint hogy a meder a lehető leghosszabb ideig önfenntartó legyen, ne kelljen újabb kotrásokkal karbantartani. Ezt a vonalvezetéssel, a parti rézsűk dőlésszögével és a kialakítandó meder keresztszelvényekkel lehet elérni. A tervezéskor hidraulikai modellezés volt a tervező segítségére.
Az új mederforma kialakítása úgy történt meg, hogy a nyári, legalacsonyabb vízálláskor is legalább 170-180 centiméteres vízmélység legyen a mellékágban, ami garantálja, hogy a főágból olyan mennyiségű és sebességű víz áramlik itt keresztül, ami biztosítja az oxigéndús, folyami viszonyokat.
Kivitelezés
A kivitelezésre 2012 nyarától kerül sor. A folyamat a nagy mennyiségű iszap miatt 7-8 hónapig fog tartani, amit lehetőleg egyhuzamban végzünk el.
A kotrást két hajó végzi, melyek a vízről dolgoznak. A gép által kiemelt anyagot a Duna sodorvonalában engedik ki. Az iszap előzetes vizsgálatok szerint nem tartalmaz olyan anyagokat, ami káros lehetne, sőt, ezzel egyben a Duna főmedrének amúgy is hordalékhiányos állapotát is javítjuk.
